Legszebb Valentin-napi versek
Valentin-napi versek: Juhász Gyula – Szerelem?
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.
Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen.
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!
Valentin-napi versek: Szebenyi Judit – Valentinom
Dalom elénekelem, engedd, kezed elvegyem,
Szíved zsákjába beteszem, őrizzed meg szerelmem.
Didergek, légy takaróm, csók tőlem ingyen kapható,
Lelkünk feltámasztható, itt létünk csak múló halandó.
Táplálj örök tüzet, ne aludjon, legyen ez a végzet,
Valentinom, örökké légy támaszom minden téren.
Csillagok, égjetek izzón, forrón, nagyon tüzeljetek,
Táncot járunk, ölelünk, csókolunk tavaszi kikeletben.
Jó, hogy együtt fények vagyunk, mi egymáséi maradunk,
Minden szavad iszom, mint forrás vizét, el nem apad.
Gyere még, szorosan ölelj, mondd, lélekben ragyogunk,
Képed elteszem, megőrzöm, mert jövőre ide visszavárlak.
Valentin-napi versek: Szegő Judit – Tétova Valentin-nap
Csokoládéra ír szerelemes levelet.
De, mint a pezsgőbuborék, ez is úgy múlik,
vénül. Jelen múltunk már holnap, nekem s neked.
Átestünk mi már sok-sok magyarázkodáson.
A „mindig” utunkban állt. Színtelen, halk vázlat.
El-elszalasztott, néma alkalmazkodásom
vágyfénye gyakran nem villan. Ámor ma fáradt.
Apró bonbonokba zárt gonosz szóvirágok…
Mérgezett cseppjével íztelenít, lehangol.
De boldog pillanatot álmodó hiányok
szerelmes szava valahol még itt barangol.
Valentin-napi versek:
Virginás András – Valentin-köszöntő
Tüzet perzselő, forró szenvedély.
Tört-szárnyát rózsaszirmokkal kezeltem,
S Valentin csókhoz nem kell engedély!Ha más bűnökért csordulna ki vére…
Valentin-napi versek: Petőfi Sándor – Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először…
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot,
Amelynek minden tolla
A békeség egy olajága,
S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél
S a bölcső vánkosánál –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha megzendűlnek hagjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának,
A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának
Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok,
Mert énekel a csalogány –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek,
Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve,
S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj,
S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő,
S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek?
Boldogságomnak édesanyja,
Egy égberontott képzelet
Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet
Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedüli
De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifjú hitvesem,
Minek nevezzelek?
Valentin-napi versek: Szabó Lőrinc – Szeretlek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
Minden percedet csókolom,
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.
Valentin-napi versek: Victor Hugo – Olyan a szerelem
Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,
amelytől fénylik a szirom,
amelyből felszökik, kévéjében a napnak,
szivárvány-szikra, miliom.
Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,
ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön –
mi távolabbról: mint a gyémánt,
az közelebbről: mint a könny.
